Dr. Vekerdy Tamás neves pszichológus, a Waldorf óvodák pedagógiai programjának egyik közreműködője- „Gyerekek, óvodák, iskolák” címmel tartott előadást a budakeszi művelődési házban, október 5-én. Az előadás a Zsámbéki-medencében alakuló Kisgöncöl Waldorf Iskola szervezésének keretében került megrendezésre, és azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy fergeteges sikere volt. A szervezők egy Waldorf iskolát szeretnének létrehozni községünkben, tekintettel a már hat éve működő Waldorf óvoda iránti igen nagy érdeklődésre.
Vekerdy beszélt az óvoda szerepéről, a fejlesztésről, az iskolaérettségről, az érzelmi hányadosról (ÉQ), és még sokáig hallgattuk volna, de sajnos az idő határt szabott a beszélgetésnek. Beszélt arról, hogy a családnak, elsősorban az anyának milyen nagy szerepe van a gyermek érzelmi fejlődésében, melynek mértéke (ÉQ) fontosabb az intelligencia fejlettségénél (IQ). Az érzelmi intelligencia korlátlanul fejleszthető, kibontakozása az érzelmi biztonságon múlik, magzati kortól, elsősorban az anyával való kapcsolattól fejlődik. Ebben az érzelmi biztonságban az elfogadásnak nagyon fontos szerepe van, vagyis hogy az anya képes –e elfogadni gyermekét olyannak, amilyen, és képes –e feltétel nélkül szeretni őt.
Az iskolába óvodás gyermek kerül, vagyis az óvoda szerepe nem az iskolára való felkészítés lenne, mint ahogy azt sokan tévesen hisszük, és ahogy talán el is várjuk az óvodától. A gyermek legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a játék, ennek feltételeit kellene megteremteni az óvodában és otthon a családban is. A hangsúlyt a szabadjátékra, a spontaneitásra, az anyanyelvi nevelésre, a zenére kell fektetni.
A másik nagyon fontos tényező a mindennapi mese, mely sohasem a televízió vagy a videó nézését jelenti, hanem egy olyan bensőséges kapcsolatot, melyben a szülő és a gyermek játszik szerepet, ahol a szülő mesél, a gyermeknek ezáltal fejlődik a képzelete, bővül a szókincse, tágul a világról alkotott véleménye, nézete. Erről szól a következő előadás is: Barát Ica Waldorf-óvónő Egyszer volt, hol nem volt…a mese címmel tart előadást a pátyi Közösségi.
Iskolaérettségről valahol 6 és 8 éves kor körül beszélhetünk. A Waldorf iskolában fontos szempont az iskolaérettség megállapításánál, hogy megkezdődött –e a gyermeknél a fogváltás, és hogy be tudja –e kötni a cipőjét (finommotorikus készség fejlettsége). Megdöbbentő adatot hallhattunk ezzel kapcsolatban: hat évesen a gyermekeknek mintegy 7,4 %-a fejlett a háromujjas ceruzafogásra, és egy év múlva is csupán a 14 %-uk. Ezért a Waldorf iskolákban első osztályban nem apró köröket, hullámokat, esernyőnyeleket vagy fecskefarkakat rajzoltatnak ceruzával a gyerekekkel, hanem hatalmas papírra óriási karikákat, ovális alakokat méhviasz tömbökkel, ami melegen tartja az ujjakat, nem pedig hőt von el.
Az érzelmi intelligencia a művészetekkel fejleszthető, ezért a Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak mellett ugyanolyan fontos helyet tölt be a művészet és a praktikus készségek gyakorlata is. Ezekkel ugyanolyan mélységben és ugyanolyan óraszámban foglalkoznak, mint a közismereti tárgyakkal. A Waldorf iskola egyformán fejleszti mindhárom területet, ezért szeretnek a gyerekek iskolába járni.
Nagy hangsúlyt fektet az úgynevezett performációs, vagyis cselekvéses intelligenciára, mely szintén erősebb az értelmi intelligenciánál. A cselekvéses intelligencia azt jelenti, hogy valamiben minden gyermek kimagaslóan jó, a többi területen pedig társaik viszik magukkal minden kisebbségi érzés nélkül. Nincs osztályzás, viszont van dicséret, szöveges értékelés, vagy a tanító rajza a jó teljesítmény mellett. Viszont nincs szidás, feketepont, vagy boszorkányos pecsét a gyengébben teljesítők munkája mellett. Tulajdonképpen a gyermek individualitását helyezi előtérbe.
Az előadás után kérdéseket lehetett feltenni az előadónak. Sokakat érdekel a nyelvtanulás kérdése, vagyis hogy mikor érdemes elkezdeni. Ma már az óvodákban, sőt néha a bölcsődékben is lehet találkozni nyelvtanulással, hacsak játékos, verses, zenés formában is. Egyes szakemberek és köztük Vekerdy Tamás véleménye is az, hogy idegen nyelvet addig kell elkezdeni tanulni, amikor a gége még képlékeny, valamikor 7 és 9 éves kor között. A korai nyelvtanulás nem hozza meg a várt eredményt- tanulmányok bizonyítják, hogy aki 7 évesen kezdi, lehet, hogy előrébb tart –e téren, mint aki 3 évesen. A nyelvtanulás viszont mindenképpen időt vesz el a szabadjátéktól, ami viszont a legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a gyermeknek.
Ugyanígy vélekedett a pszichológus az úszás, a torna, a karate és a számítógép óvodáskorban végzett tanulásszerű tevékenységéről is, melyek megint csak a játékból vonják ki a gyermeket.
Elhangzott a kérdés, mely sokakat foglalkoztat az utóbbi évtizedekben- jó –e a képolvasásos tanítási módszer. Vekerdy Tamás válaszában kifejtette, hogy az angolszász nyelvekben ezzel a módszerrel nagyon jó eredményeket érnek el, de a magyar nyelvben ez nem alkalmazható sikeresen. A Waldorf módszer nem sietteti az olvasást, nemzetközi tanulmányok alapján bizonyítható, hogy a svéd diákok 4. osztályban kevésbé olvasnak jól, mint a cseh vagy a magyar diákok ugyanebben a korban. Érdekes adat viszont az, hogy 15 éves korra pont fordítva alakul az olvasási készség.
Végül a televízióról, videóról és a számítógépről fejtette ki kutatásokra alapozott véleményét az előadó, melyben ismertette ezek káros hatását. Amikor mesét olvasunk, a gyermek képeket készít magában, ezáltal feszültségeit levezeti, és fejlődik képzelete, mely a tanulási folyamatokban igen fontos szerepet játszik. A gyermeknek óriási a kép éhsége, mert rengeteg a feldolgozandó élménye. A televízió amellett, hogy órákra megállítja a testi mozgást, blokkolja a saját kép készítést, ezáltal a feszültség levezetést és az élményfeldolgozást is, ez pedig agresszivitást szül. Ettől elvonatkoztatva az érzelmileg jó állapotban lévő gyermeknek nem árt a televíziózás, de az aranyszabályokat be kell tartani: limitált időben, közösen kiválasztott műsort, valamelyik szülővel együtt nézzen a gyermek, és legkorábban óvodáskortól.