Az iskola szellemi alapja

Rudolf Steiner és az antropozófia
Rudolf Steiner (1861-1925) a korabeli európai gondolkodás kiemelkedő személyisége, széles körű matematikai-természettudományi tanulmányait követően 1891-ben filozófiából doktorált. A századforduló táján került mélyebb kapcsolatba az egyik szellemtudományi irányzattal, a teozófiával, amelynek hatására kidolgozta az antropozófiát, a "szabadság filozófiáját", s e közben fordult érdeklődése egyre inkább a nevelés kérdései felé.
Elképzeléseinek gyakorlati kivitelezésére akkor kapott lehetőséget, amikor barátja, Emil Molt, a stuttgarti Waldorf Astoria cigarettagyár igazgatója 1919-ben felkéri, hogy alkalmazottai és munkásai gyermekei számára egy - az antropozófia szellemében működő - iskolát hozzon létre. Az első Waldorf-iskola még ugyanazon év őszén megnyílt. A német gondolkodó egészen haláláig nagy intenzitással munkálkodott hamarosan széles körben népszerűvé váló pedagógiáján.
Sokszínű életművének ismét a figyelem középpontjába kerülő területei: a biodinamikus mezőgazdasági technológia általa kidolgozott rendszere, a természetgyógyászat és az azzal összefüggő új szemléletű gyógyszergyártás, a szociális kérdések kezelésének technikája (a társadalmi hármas tagozódás tana), a gyógypedagógia (Champhill-mozgalom) és a pedagógia (Waldorf-óvodák és -iskolák).
Steiner szerint az iskolának nem az államot és nem a társadalmat kell kiszolgálnia, hanem abban kell segítenie a gyermeket, hogy saját egyéni képességeit kibontakoztathassa, kérdéseit megfogalmazza. Ilyen értelemben szabadságra nevel és lehetőséget kínál arra, hogy a gyerek boldog, kiegyensúlyozott felnőtt legyen.

Az antropozófiai szellemtudomány, annak az elismerésén alapszik, hogy a fizikai világ mögött és azzal bensőségesen összekapcsolódva egy szellemi-érzékfeletti világ van, és az ember képes arra, hogy bizonyos megismerési erők kifejlesztésével betekintsen ebbe a fizikai világgal összeszövődött érzékfeletti világba. Az antropozófia szerint a világ fejlődését előrevivő erő a szeretetet, az emberről alkotott felfogását tekintve pedig az embert test, lélek és szellem hármas egységeként értelmezi. Ez az emberkép egyúttal a Waldorf-pedagógia alappillérét is jelenti.