Főoktatás
A tanítási nap minden reggel a főoktatással kezdődik, melyet három részre tagolhatunk:
1. ritmikus rész, amikor a gyerekek életkorukra szabottan különböző ritmikus gyakorlatokat végeznek, koncentrációt igénylő játékokat játszanak, énekelnek, verseket mondanak. Ennek a résznek az elsődleges célja az, hogy az iskolába érkezést követően összpontosítsa a gyermekek figyelmét, tanulásra alkalmas állapotba hozza a gyermekeket. Emellett nem elhanyagolható a ritmikusságnak az a jótékony hatása, amelyet - a szintén ritmikusan működő alapvető életfunkciókon, a keringésen és a légzésen keresztül - a gyermekek életerejének fokozására gyakorol. A ritmikus rész időtartama a kisiskoláskorban 30-40 perc is lehet, amely az életkor növekedésével egyre rövidül.
2. tanulási szakasz, melyben a gyermekek először emlékezetből átismétlik és összegezik az előző napon tanultakat, majd rögzítik füzeteikbe ezt az ismeretanyagot. Ezt követi az új tananyag bevezetése. Ezt a szakaszt a tanítók úgy építik fel, hogy abban a kifelé és befelé irányuló tevékenység egyensúlyban legyen egymással. Az előző napi tananyag megbeszélése aktív párbeszéden alapul, a füzetmunkához viszont csendre és nagyfokú koncentrációra van szükség. Ezt ismételten feloldja az új tananyag bevezetése, amely újból párbeszédet kezdeményez. Ekkor azonban szintén adódnak olyan feladatok, amelyek csendet és nagyfokú odafigyelést követelnek (pl. egy jelenség pontos megfigyelése). Az óravezetésnek ez a dinamizmusa biztosítja azt, hogy a tanulási folyamat érdekes és változatos legyen a gyermek számára, valamint azt is, hogy figyelmét, amikor szükséges, valóban összpontosítani tudja.
3. az életkorra szabott mese vagy történet. Ez lelki táplálékot jelent a gyermekeknek, s a főoktatás lezárásaként egyúttal nyugalmat és harmóniát teremt bennük a tanulási folyamat izgalmait követően.
A főoktatást a tízórai és egy hosszabb szünet követi – melyet lehetőség szerint a szabadban töltenek a gyerekek. Ez után következnek a 45 perces szakórák.
Művészeti tantárgyak
A Waldorf-pedagógia alapelvei között nagyon erőteljesen megjelenik a művészi jelleg, de amikor a gyerekek rajzolnak, festenek, agyagoznak, faragnak vagy zenélnek nem elsősorban az eredmény a fontos, hanem az a folyamat, melyen keresztül a gyermekek sokféle képessége bontakozhat ki.
Nyelvtanulás
Már az első osztálytól két idegen nyelvvel ismerkednek a gyerekek, kezdetben csak játékos formában, verseken, dalokon keresztül. Tehát szavakat és fordulatokat tanulnak, sokszor előbb tudnak jól egy éneket az idegen nyelven, mint ahogy annak tartalmát megértenék. Természetesen az első években nincs nyelvtan, nincs írásbeliség, nincsen semmiféle strukturált nyelvtanítás, a lényeg az adott nyelvben történő megmártózás. Ez akkor működik hatékonyan, ha magyar szó az órán el sem hangzik. Ideális esetben anyanyelvi tanárok tanítanak, amelynek egyik előnye, hogy a gyermekek tökéletes kiejtést sajátíthatnak el. A korai nyelvtanulásnak ez az egyik legnagyobb hozadéka, ugyanis 6-8 éves korban a gégefő még annyira képlékeny, hogy bármelyik nyelv szavait anyanyelvi szinten képes megformálni. Az idegen nyelv tanításának kiemelten fontos pedagógiai feladata más népek, nemzetek lelkiségének megismerése, átélése, és ezen keresztül a tolerancia képességének ápolása és fejlesztése a gyermekekben.
Testmozgás
A testi nevelés egyrészt a főoktatás ritmikus részébe integráltan, másrészt bizonyos szakórák (pl. kertművelés) részeként, harmadrészt pedig a testnevelés órákon történik.
A testnevelés órák törzsanyagát az ún. Bothmer-gimnasztika képezi, amely életkorra szabott játékokkal, valamint különböző jellegű (pl. ritmikus, egyensúlyi, kitartást vagy bátorságot igénylő) gyakorlatokkal fejleszti a gyermeket. A játékok, különösen a kisiskolás korban, igazi közösségformáló, szocializáló játékok, ahol nem a másik legyőzése a cél.
A hetedik-nyolcadik osztálytól, ha visszafogottan is, de megjelenik a verseny, és ebben a korban válnak igazán éretté a gyermekek a különböző sportágak (pl. kosárlabda, kézilabda, labdarúgás) minőségi űzésére is.
A gyakorlatok komplex módon hatnak a gyermekre, és a testi harmónia fejlesztésén túl elősegítik a lelki harmónia kialakulását is. (A fentiekből az is következik, hogy a Waldorf-pedagógia nem támogatja a versenysport túl korai elkezdését, illetve egyáltalán a különböző küzdő- és csapatsportok túl korai űzését.)
Vallás
Az iskolában közvetlen világnézeti nevelés nincsen. A nevelés során a gyerme-kek természetesen találkoznak különböző világnézeti impulzusokkal, de ezeket az osztálytanító tényszerűen tárja eléjük, minden esetben meghagyva annak a lehetőségét, hogy a gyermek felnőttként maga választhassa meg szabadon saját világképét. Ezért pl. a Waldorf-pedagógia szellemi hátterét jelentő antropozófia sem jelenik meg a tananyagban.
A szülők közvetlen vallási nevelési igényét az iskola kétféle módon próbálja kielégíteni:
Az egyik lehetőség az iskola által felkínálható “Szabad vallásoktatás”, amely ebben az irányban képzett Waldorf-tanár jelenlétét feltételezi. Ez a tárgy a keresztény kultúra értékeit közvetíti, mindenfajta felekezeti színezet nélkül. Célja, hogy a gyermekek számára kapaszkodót nyújtson a felnőttkori, vallási kérdésekben történő állásfoglalásra.
A másik lehetőség az, hogy ki-ki saját felekezeti meggyőződése szerint vesz részt hitoktatásban. A vallásoktatás egyik formája sem kötelező, az iskola által biztosított lehetőségek közül a szülők szabadon választhatnak.
Euritmia
Ez az a tantárgy, amely leginkább a Waldorf-pedagógia sajátja. Az emberi beszéd, (esetleg a zene) mozdulatokkal történő kifejezésének művészi eszköze. A gyermekek természetesen fokozatosan jutnak el az egyszerűbb mozdulatoktól az egyre művészibb formákig, de ami ennél fontosabb az az, hogy közben megtanulják uralni testüket, valamint a beszédben és zenében feloldódó mozgás harmonizálóan, sőt akár gyógyítóan is hat lelki fejlődésükre.
Tantárgyszerkezet